|
|
vissza |
|
Elveszett Elveszett a mondatban, ami a gondolatban benne volt... Nem tudom, hogy érzed-e, de képtelen vagyok összerakni, rekonstruálni a gondjaim, az életemről nem is beszélve. Szó, mi szó, amit mondok olyan, mint a művirágok az ablakokban. Elvetél a gondolat, így elvetélnek a mondatok, semmi mást nem igérhetek: csak azt adom tovább, mit én is kapok. A jótanácsaim felejtsd el, fontosabb a tapasztalat, csak azt ajánlom őszintén, hogy jól figyeld magad, figyeld jól meg magad! Macskajáték Látod, de nem érted, hogy az asztal meg a székek hova szállnak, mire véljed ezen abszurd, fura képet. Tölgyfának a hulló levelével a magasból te is úszol, de nem észlel, csak a fészekben a holló. Kérded, hogy a látvány csak a képzet szüleménye, vagy ez álom, minek ott állsz, s hunyorogsz még a határán? Aszfalton az árnyak felidézik, ami voltál, meg a városban a fények, meg a sármos faluvégek. Gyermekkori színek belekúsznak, s nem eresztik el a szíved, poros ízek leszögeznek, nem is érted. Úgy játszik az emlék a szíveddel, ahogy döglött egerekkel gurigázó, busa macskák: szeretettel. Sok-sok töredékből kusza képek alakulnak, de ha nézed közelebbről: lenyomatként ez az élet. Lazacok Lazacok a vérben, útra készen a verőérben a szíved felé… Úsznak az árral szembe, feszengve, ficánkolva a haláluk elé. Tele lesz velük a pitvar, a kamra: holt lebegés a zavaros pirosba… De talán egyszer, valami reggeli sodrásban újak indulnak el a szívből. Menet Magok a szélbe’ szállnak, jó az irány, ki tudja, meddig érnek el viszont: ez itt a talány. Ki tudja, lesz-e még egy jó legelő, ahol az egyikükből egy hatalmas fa kinő. Magunk a szélben állva, jó levegőn, szeretjük azt, ha jó kilátás van a hegytetőn. Nem ártana az se, hogyha az élet is ennyire szép tudna lenni, ha nézed. Hajók a nagy folyón a delta felé, úsznak el a láthatáron a delfinek közé. Kering a vízben némi szemét, azt is elviszi az ár, mégis marad itt elég. Szemünkbe tűz a nap, király a sirály, ahogy a vízből kikapva olajas halat zabál. Fehér vitorlánk a tengeren át húz a dicsőség felé, mint a Szent Jupát. Nyakunkba sál, fejünkre sapka kerül, lecsúszni jól a lejtőn így biztos sikerül… Karácsony éjjel a gyomrokon át szívbe búj a szeretet, és félti magát: vajon meddig lesz helye még, s a lélek útvesztőjében láthat-e esélyt arra, hogyha fényt meg kiutat se lát, mégis megtalálja Ariadné fonalát? Csiga roppant Nézed, hogy nem csiga roppant-e a talpad alatt… de. Koukáš, jestli ti pod nohama nerupla ulita... ale jo. You are looking if it’s a snail that cracked under your foot… yes indeed. Kérdezd meg a péket Kérdezd meg a péket hogy lesz-e friss kenyér kérdezd meg a postást hogy mért nem jön levél kérdezd meg a hentest hogy mennyi lesz a hús kérdezd meg a pápát hogy csináld hogy a mennybe juss kérdezd meg a tévést hogy lesz-e jobb adás kérdezd meg az orvost mért fáj a fronthatás kérdezd meg a bányászt hogy robban a metán kérdezd meg a bankárt adna-e kölcsön netán kérdezd meg a pincért hogy mért hideg a tál kérdezd az időjóst hogy mért hideg a tél kérdezd meg a táncost hogy meddig áll a bál kérdezd meg a boncnokot hogy meddig ér a bél ref.: kérdezd meg a péket kérdezd meg a péket vagy kérdezd meg a festőt inkább hogy mért nem érted a képet kérdezd meg a péket kérdezd meg a péket vagy kérdezz inkább engem hogy a szöveget mért nem érted kérdezd meg a sintért hogy hol van a kutyád kérdezd meg a gátőrt hogy mikor szakad a gát kérdezd meg a tudóst hogy a nap mióta ég kérdezd meg az istent hogy sokáig tart-e még |